Hogyan is működik ez az egész, hogy jó szék, jó gép, jó sávszélesség, jó munka, mondjuk rá, fizető munka, ahol egymás után esnek be izgalmasnál izgalmasabb feladatok. Az ember felcsigázva.
   Ismerjük a kezdeteket, a hülye ügyességi játékokat, miattuk lett tropa az Országh-szótár, mert képtelenség volt tapasztalatból kitalálni, hogyan tesz bukófordulót a repülős szimulátorral a játékos, amikor egy egész vadászrepülő raj üldözi. Előtte az autós versenyek. A lövöldözős autóversenyek. A többrétegű kalandok. A szerepjátékok.
   Eztán szinte véletlenül, majdnem, mint a mézbe a légy, a feladat ugyanabban a székben, ugyanannál az asztalnál, monitoron: hogy csak ülsz, egyik tennivaló magával húzza a másikat, szülik egymást, mint a kínaiak a születési reform előtt, ami előbb napi hat óra, az később nyolc, megint később tíz és tizenkettő. Megőrülsz, ha a szolgáltatónál valami gáz van, ha a gépeddel valami gáz van, ha egyáltalán valami gáz van, fel kell állnod, boltba menni, ami még rosszabb, hivatalba, ami ennél is rosszabb, nem tudod, hová menj elintézni, amit el kell.
   Mert elmaradsz.
   Mert nem kapod meg időben.
   Mert nem tudsz időben válaszolni.
   Mert nem találsz hozzá megfelelő képet, megfelelő linket, nem találsz éppen megfelelő akármit.
   Leszoksz a közös étkezésekről. Kénytelen voltál, mert ha az ebédnél/vacsoránál telezabálod magad, eltompulsz, lelassul az agyad, még kénytelen volnál szundítani egyet. Helyette magad mellé kéred az ebédet/vacsorát, lehetőleg olyan formában, hogy ne maszatoljon, ne csöpögjön, ne fröcsögjön és ne lötyögjön. Ha hús, legyen falatnyi darabokra vagdosva. Ha krumpli, püré legyen. Ha főzelék, fasírozott, az is megfelelő, a tányérról a szájba egy-egy kanállal, minden külön bonyodalom nélkül áttranszportálható minőségben és mennyiségben. „Olyan vagy, mint egy gyerek. Nem kellene orvoshoz menned?”
   Leszoksz a közös fekvésről, kelésről. Ennek több oka ismert. Csak az egyik a telefonos díjtételek, a Matáv.
   Leszoksz a moziról, a közös televíziónézésről is. Ennek sem egyértelmű oka a műsorstruktúra.
   Leszoksz a kérdésekről, a válaszokról. Olyan kérdéseid volnának, amelyeket a párod nem ért, mitől probléma az éppen, és olyan kérdésekre kellene válaszolnod, amelyek problémajellegét te vagy képtelen felfogni. „Ez marhaság, miért kell ilyesmivel foglalkozni?!”
   Az asszony áll, nem érti. Régebben másféle gyakorlat működött, nem kényszerült külön írásos kérvényt benyújtani, ha közös programtervvel állt elő.
   „Mielőtt elalszom, a hátad látom.”
   „Amikor felébredek, a hátad látom.”
   „Munkába indulóban a hátad látom...”
   „... amikor érkezem, a hátad látom.”
   „Lehet, nem is ismernélek meg, ha összetalálkoznánk a lakásban. Segítséget hívnék...”   
   A sematizált folyamatot - annak végeredményét - minden alapjáraton épeszű ember világosan látja. Egy kor alatt - mondjuk a harminc körüli házaspárok esetében - tiszta képlet.
   Egy kor fölött, már nem annyira egyértelmű. Húsz együtt töltött normálisnak nevezhető - számítógép és web-mentes - év után az asszony bizakodik, hátha meggyógyulsz, meggyógyultok. Elhúzható egy darabig.
   Alant számítógépes fiatalasszony naplója következik. Fiatalé, aki nem akarja érteni. És nem is érti. De az ő lehetőségei korlátozottak. (2002.)
   

   
   Erotikus napló
   
   (augusztus 16.) Ma megismerkedtem Gyulával. Gyönyörű, vibráló zöld szeme van. Azt mondta, programozó. Az jó. Én imádom a programokat. Egyik buliból a másikba. Bárcsak összejönnénk!
   (augusztus 21.) Összejöttünk. Nagyon romantikus volt. Napfény, vízesés, szomját oltó szarvas, s mindez az egérpadon, amire feküdtünk. A derekamat kissé nyomta a monitor, de amikor Gyula megmondta, hogy 14 colos, akkor arra gondoltam, hogy inkább kivárom a végét. Szegény Gyulám eléggé suta. Mikor kérdeztem, hogy mit keres olyan sokáig, azt mondta, az inputot. Mikor megtalálta, hogy legközelebb könnyebben menjen, alkoholos filccel a hasamra írta: click here. Remélem, nem valami disznóság.
   (szeptember 2.) Imádom Gyulát! Különösen azt szeretem benne, hogy pislogás nélkül képes végignézni az egész híradót. Azt mondta, hogy ha igazán szeretem, akkor levágatom a hajamat. Levágattam. Most már szerelmünk legszebb pillanataiban is látja a fülem alatt a monitort. Sajnos ezekben a pillanatokban Gyula rendszerint lefagy.
   (október 14.) Ma összeházasodtunk. Eljött Gyula összes barátja, mind programozó. Ennyi szemüveget csak az OFOTÉRT kirakatában láttam. Kicsit kínos volt, hogy amikor alá kellett volna írni az anyakönyvet, Gyuláról kiderült: nem tud kézzel írni. Még szerencse, hogy a szomszéd szobában volt egy billentyűzet, hamar odakanyarította: Zsül. Így szokta aláírni az emiljeit. A nászéjszakáról később úgy nyilatkozott, hogy ez volt életének legmámorosabb éjszakája. Ugyanis végre sikerült interneten bejutnia a Columbia egyetem egyik titkos könyvtárába.
   (október 16.) A mézesheteket Amerika fölött töltöttük. Gyula nagyon kedves. Mindennap megmutatja egyenes adásban a műholdképen, hogy milyen az idő Amerikában. Tudtad, hogy most Visconsinban 13 Celsius fok van? Nem tudtam. Nagyon izgalmasak a mézeshetek.
   (november 4.) Unatkozom. Vettem egy papagájt. Van kivel beszélgetnem.
   (november 11.) Ma megpróbáltam felhívni Gyula figyelmét rám. Fekete csipke bugyiban egy vízilóbőr korbáccsal a kezemben a képernyő elé álltam. Láttam, hogy észrevett, mert pislogott egyet. Elmosolyodott, és meg is simogatott: Na jól van - mondta - , megmutatom neked a szado-mazo kislányok piknikje című honlapot!
   (december 2.) Ma áramszünet állt be. Hurrá!! Gyula kedvesen simogatott gyertyafény mellett. Piciket harapott a fülembe, és halkan suttogta: Kérhetek tőled valami szokatlant? Boldogan bólintottam, majd négy és fél órán keresztül tekertem neki a dinamót.
   (december 13.) Már beszélnem sem kell. A papagáj állandóan csacsog, Gyula meg rendületlenül felel neki: Igen, szívem!
   (január 4.) Kezd elegem lenni Gyulából. Egy utolsó kísérletet teszek. Óriás plakáton láttam, hogy egy nő hátára tetőcserepek vannak festve. Vásároltam egy csomó festéket, és fél nap alatt teljes billentyűzetet mázoltam magamra. Gondosan ráírtam mindent. Ctrl, Alt, Delete, Shift, Enter stb. Gyula mosolygott. A control alt dellel törölte a programot, és visszaült a saját gépéhez. Betelt nálam a Winchester. Ez vért kíván.
   (január 5.) Éva barátnőm - a férje szintén computer-idióta - kioktatott. Most rettenetes gyilkosságra készülök. Beállítottam hajnali fél négyre a vekkert, csendben bekapcsolom Gyula számítógépét, majd gondosan begépelem: format C. Ha-ha, ha-ha. Ezúttal az a hülye masina majd mindent elfelejt.
   (január 6.) Reggel természetesen ott ült a gép előtt. Az ágyamba dugtam a papagájt, felöltöztem, és elhagytam Gyulát.
   (2012. augusztus 4.) 12 éve nem láttam Gyulát. Azóta Istvánnal élek. Ő nem programozó, hanem rendszergazda. Szükségem van tehát a fekete csipke bugyira és a vízilóbőr korbácsra. Elhozom őket Gyulától. Szerencsére a zárat nem cserélte ki. Már az előszobából hallottam, hogy a papagáj szüntelenül fecseg, Gyula pedig mondja neki: Igen, szívem.

(egy számítógépes feleség)