És nem arra, hogy Hunyadi Mátyás, arra sem, hogy Kádár János. Hanem arra, hogy a történelem szép és bölcs, nagyvonalakban rendezi az ügyeit, a mindennapok pedig történelmietlenül keservesek. És hogy tegnap mindig jobb volt. Ebben pedig kétségtelenül igaza van.

Elolvasom »

Belegondolni is megrendítő, milyen furcsa ez a kétosztatú világ. És milyen gyönyörűség. És mennyire nem tudunk előre semmit. Soha. Néha még utólag sem.

Elolvasom »

Elsősorban haldokló csecsemő. Anyámat, amikor betöltöem a másfél évet ('54), a gyerekorvos megkérdezi, van-e hely Pesten kívül, ahová kimenekíthet, mert még fél év, és vége, nem bírja a tüdőm a füstöt. Anyám pakol, apám pakol. Fontos gyerek vagyok.

Elolvasom »

Ezt kaptam ma reggel. És valóban. El kellene tűnődni rajta, normális dolog-e ez így, ahogy történik? Aligha. De van-e mód, hogy változtassunk (változtassak) rajta? Aligha. Igaz megkísérelhetném, hátha.

Elolvasom »

Öt éve hihetetlen, felkavaró eset történt a magyar kutúra házatáján. A minisztérium 100 000 000 forintos irodalmi pályázatot írt ki (a félreolvasást kerülendő ismétlem: 100 millió). Amitől -, ha az irodalmár, aki némiképp ismeri az irodalom helyzetét, besorolását - könnyen leesik a székről, ha nem figyel. Az egyes tételek kb. százszor szárnyalóbbak, mint azt egy mezei író-költő méretes fantáziával vizionálni képes volna.

Elolvasom »

Aki ki szeretne lépni a virtualitás csapda-hálójából, az anonimitás jóleső homálylepléből, az jöjjön FEBRUÁR 6-án a Horánszky utca 5-be!

Elolvasom »

Úgy tűnt, 2007-ben alig olvastam szépirodalmat, csak doku-prózát. Aztán megnéztem a recenziós könyvek listáját, és mi derül ki, akad itten fontos irodalom is szépen. Igaz, a klasszikusokon már régen túl vagyok, de ki tudhatja, harminc-ötven év múlva kit nevezünk klasszikusnak Tehát akkor 2007. Tavalyi olvasmányok. Nem nevesítek, senki ne érezze kötelezettségnek, meg aztán előfordulhat, hogy az ember pénzt keresett 2007-ben, de örömmel venném a listákat, mit hagytam ki, mi tűnik fontosnak a tavaly olvasott (esetleg tavaly megjelent) könyvek közül.

Elolvasom »

185 éve született Madách Imre. Élete sok mindennek nevezhető, kivéve a paradicsomi menetet. Haláláig nem heverte ki, hogy barátai, ellenségei, imádott anyja tiltakozása ellenére deli dámát, erős vérű nőt választott feleségül, aki aztán félrekúrt rendesen. Igaz, Madách megírta az élményből Évát, de ez a megcsalt férjen annyit nem segített, mint a vizes borogatás. Érdemes végigfutni a táviraton, mert az olvasó ember könnyen mást gondol, mint a valóság, a látvány. A gimnáziumi tankönyvek emelkedett stílusa és szemérmes tankönyvírói - amióta a világ világ - sokat adnak a látszatra.

Elolvasom »

Nem tudni, a Joplin-hang, a JOPLIN-jelenség a szingli-diszkó idején, a bugyuta dalocskák idején mit jelent. Joplin maga volt a forradalom. A duplaszaltó. A recsegés sima hangeffektek közepette. A zavaró tényező. Joplin volt a remény. Azt, ha a huszonéves ember kicsit odafigyel, Aczél elvtárs nem is létezik.

Elolvasom »

Hogy miért érdekes, miközben díjakkal Dunát lehet rekeszteni? Mert Érden felvonul a népinek nevezett kortárs magyar irodalom valamennyi nagyágyúja, kitüntetik, díjazzák egymást. Azt csak remélni lehet, úgy oldották meg, hozták össze, kalapolták körbe, hogy pénz is jár a díjjal, mert dicsőségből csurran-cseppen, főleg, aki kevéssel beéri, lubickolhat benne, a forintnak vagyunk híján leginkább. (OZ)

Elolvasom »