Czigány Lóránt 1935-ben született. Számos fontos magyar és angol nyelvű kötet szerzője.
Megélhetési recenzens
Ha gazdag volna, találna az irodalomnál jobb, kellemesebb időtöltést magának.
Nolblog Saját blogom Segítség
Feltöltök
blogolok videót képet hangot
onagyz|2008. nov. 11. 8:35|1 komment, szólj hozzá te is!
Ficsku Pál: Gyerekgyár
onagyz|2008. nov. 9. 7:44|1 komment, szólj hozzá te is!
recenzió, Mesterséges megtermékenyítés
Ha jól számolom, a Gyerekgyár Ficsku Pál ötödik kötete. Nem sok. Nem tűnik soknak, de...
Könyves hír Obamáról
onagyz|2008. nov. 6. 6:30|9 komment, szólj hozzá te is!
politika, obama könyvek
A választási győzelem Barack Obama írói sikereit is tovább fokozza a legnagyobb internetes áruház könyvsikerlistája szerint...
Öt éve: felháborodott Cini-írónő
onagyz|2008. nov. 5. 8:35|20 komment, szólj hozzá te is!
bulvár, Cicciolina, Cini, irodalom
Különös hír a reggelben: Zalatnay, kamaszkorunk erotikus álmainak ezüst combcsizmás, dobhártyarepesztő tárgya ráeszmélt, őt hitelrontják
Sok mindent gondol az ember, Emesét valahogy nem.
Hitel + Illyés (születésnap)
onagyz|2008. nov. 2. 6:25|11 komment, szólj hozzá te is!
irodalmi évfordulók, Esterházy, Hitel, Illyés, Nappali hold
MIntegy Illyés Gyula 86. születésnapjára - Csoóri Sándor főszerkesztésével - ma húsz éve megjelent a Hitel.
Sánta az Írószövetségben
onagyz|2008. okt. 31. 6:11|2 komment, szólj hozzá te is!
irodalmi évfordulók, Sánta Ferenc
Vendégszöveg olcasható alant. Régi kollégám és munkatársam (a Terasz.hu-n) ujjgyakorlatot tartott (Irodami Jelen előgyakorlatot) helyszíni tudósítások tárgyában.
Fuld: Az ördög hegedűse
onagyz|2008. okt. 26. 5:25|7 komment, szólj hozzá te is!
recenzió, kibelezte, Paganini
1782-10-27. Niccolo Paganini olasz hegedűművész és zeneszerző születésnapja.
Rohammal bevenni egy hetet 6-7.
onagyz|2008. okt. 24. 6:55|9 komment, szólj hozzá te is!
politika, 301 es parcella
2002. október 24. (csütörtök)
Andrassew: Lassan az az érzésem, hogy itt az ideje a téli álomnak. Szépen lelassulok. Mire a tél beáll, szinte csak aludnék. Ez nagyon érdekes. Sokszor az agyam éber marad, és figyeli, ahogy a testem elalszik. Illetve az így nem igaz, mert csak az agyam egy kicsi része marad ébren, és figyeli azt is, ahogy a többi rész afféle belső sapkává alakul. Legalábbis úgy érzem, mintha ott benn lenne valami szövet, ami kitölti a koponyámat. És az nem idegszövet, hanem valami nagyonis rostos, szivacsos, puha anyag, látom azt is, hogy a színe szürke. Jó érzés, hogy ott van. Védi, és melegen tartja azt az éber, pici részt. Néha ijesztő, hogy a testem nem engedelmeskedik. Vagyis a maradék tudat nem arra való, hogy az izmokat, a végtagokat mozgassa például, hanem csak arra, hogy tudomása legyen róluk. Tehát teljesen értelmetlen, hogy figyel, ha egyszer arra se lenne képes, hogy mindent fölébresszen bennem, ha például jönne egy darázs. De szerencsére télen a darazsak is alszanak. Tegnap éjjel is idáig jutottam. Csak ültem az asztalnál, az agyam nézte a kezeimet, és azok nem működtek. Jó volt, békességes, csak az zavart, hogy nem tudtam elképzelni, hogyan jutok el az ágyamig.
OZ-megj.: Térdeplésből ugorj talpra, ezért vártunk ötvenhatra, aki magyar velünk tart - dallja Varga Miklós, valami ötvenhatos rockoperában. Ez a csütörtök nekem is így szól. Letaglóz. Ráadásul jön a melegfront. Minden csontomban érzem.
Andrassew: És akkor hirtelen eszembe jutott, hogy másnap (ma) délben el kell küldenem, amit a Hócipőbe írtam. Vagyis: amit még nem írtam, mert elfelejtettem. Irgalmatlan erőfeszítéssel lefeküdtem. Tízkor ébredtem és nekiálltam írni.
Október 25. (péntek)
Andrassew: Ma igen rosszul kezdődött a nap, mert ugyan majdnem idejében elindultunk a gyerekúsztatásra, nem értünk oda, mert valamit turkáltak a Szentendrei úton. Elkeseredésünkben elmentünk az EuroCenterbe, főzeléket enni. Milos nagyon élvezte a nagy teret, az embereket, a hangokat. Sokan - persze inkább az öregek - megszólították, megfogdosták, mert ugye nagyon szép kis gyerek. Nagyon vidáman csodálkozott. Végre vettünk egy olyan fürdőköpenyt a mamájának, amilyenre mindig is vágyott. Aztán nem is ott ettünk, hanem becsomagoltattunk mindent, aztán még kicsit vásárolgattunk is. Főleg bébiételt. Így aztán a végén már egészen jó hangulatunk lett. Amúgy kezdem unni, hogy egy olyan útszakaszon, amelyiken, mondjuk éjszaka, forgalommentes időszakban húsz perc alatt érek végig, tulajdonképpen a nap bármelyik szakában egy órát kell araszolnom. Valamit azért ki lehetne találni.
Megkértem Dávid fiamat, nézzen utána, miféle beszédek közepette füttyögettek október 23.-án. Kíváncsi voltam, hogy a szöveg kiválthatott-e ilyen indulatokat. Történetesen jól ismeri az egyik fölszólalót - én is, volt is itt nálunk -, elküldte a szöveget:
Merker Dávid egyetemi hallgató beszéde a 301-es parcellában:
Tisztelt emlékezők! Minden emlékező!
Azzal bíztak meg, hogy a liberális fiatalok nevében beszéljek 1956-ról. Nem teszem, nem tehetem. Bár 56-nak van mindannyiunk számára közös üzenete, mégis mindenkinek egy kicsit mást jelent. Egy liberális fiatal, a magam nevében próbálok a forradalomról szólni. Azt szeretném elmondani, hogy nekem, 19 éves budapesti szociológus hallgatónak mit üzen 56 emléke.
Legelső élményem 1993 októberéből származik. Ekkor fütyülte ki a Kossuth téren Göncz Árpádot a csőcselék. Nem értettem, hogyan tehetik ezt '56 hősével. Nem értettem, az emlékezés helyét hogyan foglalhatja el a gyűlölködés. Ma sem értem, de már nem csodálkozom.
Egyesek azt képzelték, képzelik, megmondhatják, ki képviseli '56 szellemiségét. Azonban nagyot tévednek. Idősebb rokonaimtól, barátaimtól, ismerőseimtől és persze a könyvekből is tudom, '56 nem erről szólt. Nem volt sem baloldali forradalom, mint ahogy jobboldali sem. Mindenki forradalma volt, az egész nemzeté. Ma azonban, akik ki szeretnék sajátítani, mind azon dolgoznak, hogy senkié se legyen rajtuk kívül. Szerintem ennél jobban nem lehet meggyalázni '56 emlékét. Igenis együtt küzdött Magyarország, egy közös célért.
Nekem, szabadelvű fiatalnak külön fontos, hogy a forradalomban nem volt meghatározó a rasszista, kirekesztő gondolkodás. Cigány és gádzsó magyarok gyűlölködés helyett együtt fogtak fegyvert az ország, közös hazánk védelmében. A régi fényképek nem hazudnak. Bármennyire is könnyű lenne ma a szélsőjobboldalra került forradalmárok ténykedése miatt rásütni '56-ra az antiszemitizmus bélyegét, ez nem igaz. Zsidó és keresztény magyarok együtt munkálkodtak Magyarországért, közös hazájukért. Szabadok voltak, hirtelen kiharcolt szabadságukat egymásért, nem egymás ellen használták fel.
1956 egyik legfontosabb üzenete számomra, hogy Magyarország mennyire része Európának, a nagyvilágnak. Az 1956-os októberi forradalomhoz tartozik, hogy Poznanban demonstráltak a munkások, hogy a Közel-Keleten háború tört ki, lefoglalva a nagyhatalmak figyelmét, hogy mellettünk állt a világ demokratikus közvéleménye, lehetővé téve magyarok ezreinek a kivándorlást, az új életkezdést; Hosszan folytathatnám, a lényeg azonban így is látszik. A magyar nép helye Európa szabad népei között van.
Nekünk, liberális és nem liberális fiataloknak ezért kell most dolgoznunk. Ezt üzeni ma nekem '56 októbere.
OZ-megj.: Hihetetlen módon besokalltam ötvenhattal. Azzal, hogy a szocik számára kezelhetetlen, bármit mondanak, hiteltelen, azzal, hogy a jobboldal ugyanannak a baloldalnak volt része nyolcvankilenc előtt, bármi hangzik el, bárki szájából hangzik el a bármi, legyen az Horn, legyen Kövér Laci, nem esik jól, csúnya, gyomorfordító, beteg vagyok tőlük. Ez - az életemben - aligha változik. De elvagyok ünnepeik nélkül. Csinálok én ünnepet, ha akarok. Mert én eredendően egy szabad nép vagyok, aki ugyan esetenként nem erkölcsi hérosz, azért helye van Ájrópában.
Most pl. megpróbálom ügyesen és gyorsan felnyomni ezt, hogy a tizenegyes buszt elérjem, és elémenjek az ünnepnek.
Süt a nap. Óránként egy szál cigarettára fogtam vissza a dohányzás tempóját. Egy pillanatra kapcsoltam be a levprogramot hatkor, amikor felkeltem. És most, induláskor is csak egy pillantás. Remélem, délután nem esik, hogy a Balázseszter szervezte íróvillamos program remekül menjen.
Én is megnéztem volna ennyi írót egyszerre, mert az nem akármi látvány, biztosan nem az, de úgy döntöttem, írók helyett ünnepet csinálok magamnak. Nekem szombat van. Szombat délelőtt. 10:21.
Andrassew: Lassan az az érzésem, hogy itt az ideje a téli álomnak. Szépen lelassulok. Mire a tél beáll, szinte csak aludnék. Ez nagyon érdekes. Sokszor az agyam éber marad, és figyeli, ahogy a testem elalszik. Illetve az így nem igaz, mert csak az agyam egy kicsi része marad ébren, és figyeli azt is, ahogy a többi rész afféle belső sapkává alakul. Legalábbis úgy érzem, mintha ott benn lenne valami szövet, ami kitölti a koponyámat. És az nem idegszövet, hanem valami nagyonis rostos, szivacsos, puha anyag, látom azt is, hogy a színe szürke. Jó érzés, hogy ott van. Védi, és melegen tartja azt az éber, pici részt. Néha ijesztő, hogy a testem nem engedelmeskedik. Vagyis a maradék tudat nem arra való, hogy az izmokat, a végtagokat mozgassa például, hanem csak arra, hogy tudomása legyen róluk. Tehát teljesen értelmetlen, hogy figyel, ha egyszer arra se lenne képes, hogy mindent fölébresszen bennem, ha például jönne egy darázs. De szerencsére télen a darazsak is alszanak. Tegnap éjjel is idáig jutottam. Csak ültem az asztalnál, az agyam nézte a kezeimet, és azok nem működtek. Jó volt, békességes, csak az zavart, hogy nem tudtam elképzelni, hogyan jutok el az ágyamig.
OZ-megj.: Térdeplésből ugorj talpra, ezért vártunk ötvenhatra, aki magyar velünk tart - dallja Varga Miklós, valami ötvenhatos rockoperában. Ez a csütörtök nekem is így szól. Letaglóz. Ráadásul jön a melegfront. Minden csontomban érzem.
Andrassew: És akkor hirtelen eszembe jutott, hogy másnap (ma) délben el kell küldenem, amit a Hócipőbe írtam. Vagyis: amit még nem írtam, mert elfelejtettem. Irgalmatlan erőfeszítéssel lefeküdtem. Tízkor ébredtem és nekiálltam írni.
Október 25. (péntek)
Andrassew: Ma igen rosszul kezdődött a nap, mert ugyan majdnem idejében elindultunk a gyerekúsztatásra, nem értünk oda, mert valamit turkáltak a Szentendrei úton. Elkeseredésünkben elmentünk az EuroCenterbe, főzeléket enni. Milos nagyon élvezte a nagy teret, az embereket, a hangokat. Sokan - persze inkább az öregek - megszólították, megfogdosták, mert ugye nagyon szép kis gyerek. Nagyon vidáman csodálkozott. Végre vettünk egy olyan fürdőköpenyt a mamájának, amilyenre mindig is vágyott. Aztán nem is ott ettünk, hanem becsomagoltattunk mindent, aztán még kicsit vásárolgattunk is. Főleg bébiételt. Így aztán a végén már egészen jó hangulatunk lett. Amúgy kezdem unni, hogy egy olyan útszakaszon, amelyiken, mondjuk éjszaka, forgalommentes időszakban húsz perc alatt érek végig, tulajdonképpen a nap bármelyik szakában egy órát kell araszolnom. Valamit azért ki lehetne találni.
Megkértem Dávid fiamat, nézzen utána, miféle beszédek közepette füttyögettek október 23.-án. Kíváncsi voltam, hogy a szöveg kiválthatott-e ilyen indulatokat. Történetesen jól ismeri az egyik fölszólalót - én is, volt is itt nálunk -, elküldte a szöveget:
Merker Dávid egyetemi hallgató beszéde a 301-es parcellában:
Tisztelt emlékezők! Minden emlékező!
Azzal bíztak meg, hogy a liberális fiatalok nevében beszéljek 1956-ról. Nem teszem, nem tehetem. Bár 56-nak van mindannyiunk számára közös üzenete, mégis mindenkinek egy kicsit mást jelent. Egy liberális fiatal, a magam nevében próbálok a forradalomról szólni. Azt szeretném elmondani, hogy nekem, 19 éves budapesti szociológus hallgatónak mit üzen 56 emléke.
Legelső élményem 1993 októberéből származik. Ekkor fütyülte ki a Kossuth téren Göncz Árpádot a csőcselék. Nem értettem, hogyan tehetik ezt '56 hősével. Nem értettem, az emlékezés helyét hogyan foglalhatja el a gyűlölködés. Ma sem értem, de már nem csodálkozom.
Egyesek azt képzelték, képzelik, megmondhatják, ki képviseli '56 szellemiségét. Azonban nagyot tévednek. Idősebb rokonaimtól, barátaimtól, ismerőseimtől és persze a könyvekből is tudom, '56 nem erről szólt. Nem volt sem baloldali forradalom, mint ahogy jobboldali sem. Mindenki forradalma volt, az egész nemzeté. Ma azonban, akik ki szeretnék sajátítani, mind azon dolgoznak, hogy senkié se legyen rajtuk kívül. Szerintem ennél jobban nem lehet meggyalázni '56 emlékét. Igenis együtt küzdött Magyarország, egy közös célért.
Nekem, szabadelvű fiatalnak külön fontos, hogy a forradalomban nem volt meghatározó a rasszista, kirekesztő gondolkodás. Cigány és gádzsó magyarok gyűlölködés helyett együtt fogtak fegyvert az ország, közös hazánk védelmében. A régi fényképek nem hazudnak. Bármennyire is könnyű lenne ma a szélsőjobboldalra került forradalmárok ténykedése miatt rásütni '56-ra az antiszemitizmus bélyegét, ez nem igaz. Zsidó és keresztény magyarok együtt munkálkodtak Magyarországért, közös hazájukért. Szabadok voltak, hirtelen kiharcolt szabadságukat egymásért, nem egymás ellen használták fel.
1956 egyik legfontosabb üzenete számomra, hogy Magyarország mennyire része Európának, a nagyvilágnak. Az 1956-os októberi forradalomhoz tartozik, hogy Poznanban demonstráltak a munkások, hogy a Közel-Keleten háború tört ki, lefoglalva a nagyhatalmak figyelmét, hogy mellettünk állt a világ demokratikus közvéleménye, lehetővé téve magyarok ezreinek a kivándorlást, az új életkezdést; Hosszan folytathatnám, a lényeg azonban így is látszik. A magyar nép helye Európa szabad népei között van.
Nekünk, liberális és nem liberális fiataloknak ezért kell most dolgoznunk. Ezt üzeni ma nekem '56 októbere.
OZ-megj.: Hihetetlen módon besokalltam ötvenhattal. Azzal, hogy a szocik számára kezelhetetlen, bármit mondanak, hiteltelen, azzal, hogy a jobboldal ugyanannak a baloldalnak volt része nyolcvankilenc előtt, bármi hangzik el, bárki szájából hangzik el a bármi, legyen az Horn, legyen Kövér Laci, nem esik jól, csúnya, gyomorfordító, beteg vagyok tőlük. Ez - az életemben - aligha változik. De elvagyok ünnepeik nélkül. Csinálok én ünnepet, ha akarok. Mert én eredendően egy szabad nép vagyok, aki ugyan esetenként nem erkölcsi hérosz, azért helye van Ájrópában.
Most pl. megpróbálom ügyesen és gyorsan felnyomni ezt, hogy a tizenegyes buszt elérjem, és elémenjek az ünnepnek.
Süt a nap. Óránként egy szál cigarettára fogtam vissza a dohányzás tempóját. Egy pillanatra kapcsoltam be a levprogramot hatkor, amikor felkeltem. És most, induláskor is csak egy pillantás. Remélem, délután nem esik, hogy a Balázseszter szervezte íróvillamos program remekül menjen.
Én is megnéztem volna ennyi írót egyszerre, mert az nem akármi látvány, biztosan nem az, de úgy döntöttem, írók helyett ünnepet csinálok magamnak. Nekem szombat van. Szombat délelőtt. 10:21.
Címkefelhő
301 es parcella Babits Bőség zavara Böszörményi bűnözők Cicciolina Cini Cserna Szabó erkölcsök Esterházy feljelentő Harry Potter Hitel Illyés interjú irodalom Kertész Imre kibelezte klimax kortárs irodalom krízis lóverseny Mécs hazaáruló Mesterséges megtermékenyítés Mónikasó Nappali hold negatív obama könyvek okt 23 olvasók Ördögh Paganini pedofil Puszibolt Sánta Ferenc Tandori Tocsik per Történeti Hivatalonagyz
http://irok.terasz.hu/onagy.zoltan/index.php
Utolsó kommentek
Magyar extrák 1.
Könyves hír Obamáról
Könyves hír Obamáról
Nehéz évek várnak a magyar könyvpiacra
Nehéz évek várnak a magyar könyvpiacra