Napok óta Henry Gidel: SARAH BERNHARDT-regényén szöszölök, amikor V10R1C4 ismételten rámdörren az Éé Első könyve okán, mit, hogyan kell értelmezni az életben: "Mielőtt megkérdezed, igen, kialudtam magam. Ez még ha a padlóba lennék is szedálva, akkor is gusztustalan lenne." Ilyesféle kijelentésekre nem könnyű olyan választ adni, ami ne volna bántó, hiszen a "gusztustalan" - többnyire - gusztus kérdése. Nem vethető össze minden mindennel, paprikás krumpli a kaviárral, de Sarah Bernhardt (a francia Jászai Mari) élete - erős jószádékkal - valóságközeli. És azonnal válaszol arra is, az érzékelhető valóságot nem mi - prekoncepcionált emberkék saját csőlátó valóságukból - döntjük el, hanem a valóság rendszerint maga dönt.

Elolvasom »

Babits 1916-ban - két évvel a I. világháború kirobbanása után, négy évvel a Trianoni szerződés aláírása előtt olvasta fel a Zeneakadémián egy Nyugat-matinén (irodalmi esten) Húsvét előtt című versét. Ha jól megnézzük, illetve, ha nem nézünk el nagyon mellette és fölötte, mindent megtalálunk benne a mára vonatkozólag (is). Mocsok, rombolás, végítélet, hazugság, kíméletlenség, nyomor, a feltámadás, az újjászületés reménye nélkül. Szép az élet a Kárpát-medencében. (onagyz)

Elolvasom »

Reggel ötkor olyan sutkát olvasni, amitől megébred az ember, jót tesz.

Elolvasom »

És a recenzens jóindulata: nincs rá ok, ha egy könyv bárhonnan olvasva a szexus (magyarán a pina) körforgásába szédül, légy a barna sörbe, akkor miért kábít szimbólumba göngyölt címmel, ha egyszer adhatta volna azt is, amerre a regény a kezdettől üget, akár a felhúzott kamaszfiú: Pinavölgy.

Elolvasom »

Az ember egy idő után beleun abba, hogy a politikusok csak azért fáradnak be a tévéstúdiókba, hogy ledarálják az előre bemagolt szónoklatokat.

Elolvasom »

És most újra, nem csak ötvenhatot, de negyvennyolcat is az MSZMP KB utóda, az MSZP KB szervezi. Az élet megy tovább, kokárdával, kokárda nélkül. Az aktuális politikai játékok előjele nem változtatja meg egy nép viszonyát saját történelmi múltjához. Kötelező, hogy ne változtassa meg. A nemzet válogatottan dörzsölt politikusai elmúlnak. A nép túlél.

Elolvasom »

Miniszterelnök Úr! Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét. El kellene tartanom magamtól örökre a kezem...

Elolvasom »

Megmondom őszintén, én azt gondoltam ott, Heves megyében, hogy itt leszünk vagy 20 ezren magyarok, szittyák. És, lehetünk vagy 300-an? Kétségbeejtő. Mérhetetlenül el vagyok keseredve emiatt. Hiába, a 45 éves agymosás megtette a maga hatását...

Elolvasom »

Éppen csak néhány évet kell visszalapoznunk, hogy az újkori gyűlöletbeszéd nyomára bukkanjunk. Nem eredet, nem őssejt, nem a tiszta forrás, pusztán egy gyűlölettel teli nő, aki azt szónokolta szerencsétlen hallgatóságának, amit az hallani akart.

Elolvasom »

Kommentát nélkül

Elolvasom »